Van der Waals-erők
(diszperziós erők)

A molekulák közötti kapcsolatot létrehozó erők között fontosak az úgynevezett Van der Waals-féle erők. Ezek intenzitása viszonylag gyengébb (általában egy nagyságrenddel kisebb, mint az atomokat egyesítő erők és ideiglenes, laza kapcsolatot hoznak létre a szomszédos molekulák, illetve atomok között. Fordítottan arányosak az atomok vagy molekulák közötti távolság hetedik hatványával. A Van der Waals-féle erők úgy jönnek létre, hogy az elektromos szempontból telített molekulákban lévő atomok pozitív magjai és negatív elektronjai között, még bizonyos, a töltési-súlypontok helyzetbeli különbségei által kiváltott vonzási erők (dipóluserők) indulnak ki a szomszédos molekulák atomjainak elektronhéjai irányába. Ebben az esetben tehát úgynevezett intermolekuláris erőkről van szó.

A Van der Waals-féle erők egyaránt hatnak gázhalmazállapotú, folyékony és szilárd anyagok molekulái között. A csepfolyósított és megfagyasztott nemesgázok atomjait például csak a Van der Waals-féle erők tartják össze, minthogy a komplett elektronhéjak (oktett) létezése következtében kémiai természetű vonzóerőkről nem lehet szó.

Ezek az erők a felelősek a van der Waals egyenletben az A/V2 kifejezésért.

Ezek az erők, okozzák a gázok ideálistól eltérő viselkedését és a molekularácsos kristályok rácsenergiáját.
Háromféle kölcsönhatás eredményeként jönnek létre:
(1) dipól-dipól kölcsönhatás, azaz elektrosztatikus vonzás két állandó dipólusmomentummal rendelkező molekula között;
(2) dipólus-indukált dipólus kölcsönhatás, amelyben az egyik molekula dipólusa polarizálja a szomszédos molekulát;
(3) diszperziós erők, amelyek az atomok kis, pillanatszerű dipólusából származnak.

Felhasznált irodalom