(1908 -
2003) magyar vegyész és fizikus. A Trefort-utcai Mintagimnáziumba járt.
Tizennyolc éves korában megnyerte a matematikai és fizikai tanulmányi versenyt.
A Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte meg tanulmányait, amit Karlsruhéban folytatott., majd Münchenben Sommerfeldnél tanul, Koppenhágába is ellátogat Heisneberg mellett doktorál Lipcsében, a hidrogénmolekulaion gerjesztett állapotinak kiszámításából.
1937-ben H. A. Jahn-nal elméletileg megjósolta a róluk elnevezett effektust.
Foglalkozott a benzol legalacsonyabb gerjesztett állapotának meghatározásával is.
Végül az Egyesült Államokba megy. Itt dolgozzák ki Gamov-val együtt a termonukleáris magfúzió elméletét.
1939-ben Wigner Jenővel és Szilárd Leóval együtt meggyőzi Einsteint ama történelmi jelentőségű levél megírására, amellyel az atombomba gyártása megindul, és aminek előállításában később aktívan részt is vett.
Később a fúziós bomba (hidrogénbomba) megkonstruálását is kezdeményezte, majd az előállításában részt is vett. Akifejlesztésének elméleti laboratóriumi munkáit ő végezte. Az első sikeres kísérletet 1952-ben végezték.
1947-ben a Reaktorbiztonsági Bizottság elnöke lett az Egyesült Államokban.
Felismerte a Hanfordban évek óta működő, grafitmoderátoros, vízhűtésű, plutónium-termelő reaktorok struktúrálisan instabil voltát, majd elérte ezek leállítását. Ilyen típusú reaktorok később csak a volt Szovjetunióban épültek, ahol 1986-ban Csernobilban be is következett az általa elméletileg "megjósolt" katasztrófa.
Szülőhazáját csak 1990 végén látogatta meg újra, és azóta többször járt itthon. Találkozott állami, ipari és tudományos vezetőkkel, iskolás gyerekekkel, tanárokkal. Előadásai százakat vonzottak minden alkalommal.
Megkapta az 1997-ben elsőként kiosztott "Magyarság Hírnevéért"kitüntetést.