szikes talajok
(szikesek)

A főtípusaikba azokat a talajokat sorolják, amelyek kialakulásában és tulajdonságaiban a vízben oldható sók döntő szerepet játszanak.
A sók között elsősorban a nátriumsók szerepe nagy. Ezek részben a talajoldatban oldott állapotban, részben pedig a talajkolloidok felületén megkötve, vagy kristályos sók alakjában találhatók meg.
A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok jellegét és ezzel együtt a szikes talaj tulajdonságait. A szikesség mértékének növekedésével párhuzamosan csökken a talajok termékenysége, mert romlanak a fizikai és kémiai tulajdonságok.

A szikes talaj egyik típusának (Réti szolonyec talaj) talajszelvénye a Hortobágyon

A főtípus jellemző folyamatai:

Humuszosodás
Mértéke és mélysége a szikeseken megtelepedő növényzet és biológiai folyamatok függvénye.
A szerves anyag (humusz) felhalmozódása a nátrium ion hatására mozgékonnyá válhat, elfolyósodó anyaga a mélyebb rétegek felé tartó repedések mentén lehatol, és a talajvizet barnára festi.

Kilúgzás
Csak kis mértékű, mert a szárazságra hajló éghajlat alatt a párolgás nagyobb, mint a talajra jutó csapadék, de csökkenti a talajba jutható csapadék mennyiségét a szikesek rossz vízgazdálkodása is. (Előfordulhat, hogy a talaj felső néhány centiméteres rétege nedves, sáros, alatta pedig porszáraz.)

Sófelhalmozódás
Hazánkban és általában a mérsékelt égövben a sófelhalmozódás alapvető oka a talajvíz közelsége és sótartalma. A párolgás miatt a fölfelé áramló talajnedvesség víztartalma a légkörbe távozik, a vízben oldott sók pedig a talajban maradnak.
E miatt a kémhatása lúgos, a szerkezete leromlik, a vízgazdálkodása rossz.
A felhalmozódott sók káros hatása a minőségüktől és az arányuktól függ.
A fizikai és kémiai hatásokat tekintve legkárosabb a nátriumos és a karbonátos sókelhalmozódás.

Oszlopos szint kialakulása
Az erősen duzzadó és zsugorodó agyagos talajszint a váltakozó száradás és nedvesedés hatására formálódik, hasábokra, majd oszlopokra tagozódik. Ezek állandósulnak a felülről bepergő, kevésbé tapadós, a hasábokat és az oszlopokat egymástól elválasztó talajrészek következtében.
E miatt rossz vízáteresztő képesség, az oszlopok belsejében levegőtlenség alakul ki.
A növények számára csak a szelvény oszlopos szint feletti talajrétege hasznosítható.

Felhasznált irodalom