(1770 -
1831) német fizikus.Tallinban, Észtországban, az Orosz Birodalomban született.
Berlinben és a Göttingeni Egyetemen tanult orvostudományt.
1802-ben szerezte meg orvosi diplomáját Göttingenben.
A kutatás kedvéért lemondott az orvosi pályáról.
1814-ben a berlini akadémia tagja lett.
1816-ban neki ítélték az akadémia azévi díját a mechanikai feszültség alá helyezett üvegben észlelhető polarizáció tanulmányozásáért.
Számos fém mágnesezhetőségét vizsgálva fedezte fel a vörös izzásra hevített, mágnesezett vas szokásostól eltérő viselkedését, amely a ma már hiszterézisként ismert jelenséghez vezet.
Különböző fémpárokkal és vezetőkkel végzett kísérletei nyomán jött rá, hogy a vezető anyagok termoelektromos sorba rendezhetők.
1821-ben fedezte fel, hogy különböző hőmérsékletű és eltérő anyagú vezetők között elektromos áram folyik. Kimutatta, hogy ha egy réz- és egy bizmutszalagból összeállított, zárt áramkör egyik csatlakozási helyét felmelegítik, az áramkörben mindaddig áram folyik, amíg a hőmérséklet-különbség fennáll. A jelenség minden fémpár esetében létrejön. Eredeti kísérleti összeállításában már akkor is mérhető áram keletkezett, amikor az egyik csatlakozási helyet egyszerűen kézben tartották.
A termoelektromos jelenséget ma Seebeck-effektusként tartják számon.
Berlinben, Poroszországban (Németország) halt meg.