OLED (Organic Light-Emitting Diode)

"Szerves fénydióda", "szerves LED".

A következő részekből épül fel:
- Alap (átlátszó műanyag, üveg, vagy fólia) - ami az OLED-et hordozza.
- Anód (átlátszó) - amely elektronokat eltávolítja (elektron "lukakat" hoz létre), amikor áram folyik át az eszközön.
- Szerves rétegek - amelyek szerves molekulákból vagy polimerekből épülnek fel.
- Vezető réteg - szerves műanyag molekulákból épül fel, amelyek a "lukakat" az anódhoz szállítják. Az OLED-eknél egy vezető polimert, a polianilint alkalmazzák.
- Kibocsátó réteg - a vezető rétegtől eltérő szerves műanyag molekulákból épül fel, amelyek az elektronokat szállítják a katódtól; itt keletkezik a fény. Polifluorént használnak ebben a rétegben.
- Katód (lehet átlátszó, vagy átlátszatlan az OLED típusától függően) - A katód juttatja be az elektronokat, amikor áram folyik át az eszközön.

Működési folyamat a következő:

Amikor az OLED-re feszültséget adnak, az elektronok áramlása megindul a katódról az anód felé a szerves rétegeken keresztül. A katód elektronokat ad át a kibocsátó réteg szerves molekuláinak. Az anód elektronokat visz el a vezető réteg szerves molekuláiból.

Az eltávolított elektron "lukak" ott maradnak a vezető rétegben, amelyet a kibocsátó réteg elektronjainak be kell tölteniük.

Amikor egy "luk" felugrik a kibocsátó rétegbe és ott rekombinálódik egy elektronnal, fotont bocsát ki, az OLED fényt ad. A fény színe a kibocsátó rétegben lévő szerves molekulától függ. Az ugyanabban a szerves rétegben elhelyezett különböző szerves molekulák biztosítják a színes kijelzőt. A fényerő az alkalmazott elektromos áram függvénye, nagyobb áram nagyobb fényerőt ad

Az alkalmazott szerves polimer molekulákkal elvileg olcsóbban készíthetők nagyméretű képernyők.
Megefelelő hordozóval hajlékony kijelzők alakíthatók ki.
Nagyon vékony képernyők készítését teszi lehetővé, mivel nincs szükség külön megvilágításra.
Az önállóan világító képpontok miatt az LCD TFT képernyőknél sokkal jobb kontrasztarányt nyújtanak.
Hátrányuk, hogy a nedvességre érzékenyek.

Maga a képernyő a hasonló mátrixból épül fel, mint a plazma illetve az LCD TFT képernyők esetén.
A színes képernyő egyetlen pixele a három, alapszínt biztosító szubpixelből áll (R-vörös, G-zöld, B-kék), amelyekben megfelelő szerves molekulák az adott hullámhosszúságú fotont keltik.
Az egyes pixelek kapcsolására itt is tranzisztort (TFT Thin- Film Transistor - vékonyréteg tranzisztor) alkalmaznak.

Az első alkalmazások egyike egy fényképezőgépen.

Azóta már elterjedtek nagymérető TV képernyőkben is.
Ezeknek a képernyőknek a vastagsága mindössze néhány mm.

Egy 139 cm képátlójú OLED TV

Felhasznált irodalom