mállás
(fizikai mállás, kémiai mállás, mállási maradék)

A kőzetpusztulás egyik formája, mely során a víz és a vízben oldott savak hatására a kőzet kémiai változásokon megy keresztül.
A folyamat során visszamaradó mállási maradék a kőzetek mállása során visszamaradt oldhatatlan anyag.
Üledékes kőzetek, iszap és ércek is képződnek mállási folyamatokban.

A mállás felszínen vagy felszínközelben zajlik, a kőzetek mechanikai és/vagy kémiai hatásra történő lebomlása, elváltozása.

A fizikai mállás a kőzetek felaprózódása, tényezői:
Repedezés (jointing): mélységi kőzetek felszínközelbe kerülve a nyomáscsökkenés miatt kiterjednek, párhuzamos síkok mentén repedeznek. Hasonló formák jöhetnek létre bázisos láva kihűlésekor (bazalt oszlopok).
Fagy-hatás: a legintenzívebb repedezést, aprózódást előidéző tényező. Elsősorban a mérsékelt övben érvényesül.
Kristály növekedés: a talajvízből kicsapódó sók idézik elő.
Növényi gyökerek: m³-es tömbök letörésére képesek
Inszoláció: a Nap hőhatásának napi változása a kőzetekben. A szélsőséges napi hőingású területeken (sivatagok: max. 40°C) érvényesül.

A képen egy kősivatag széttöredező kövei láthatók.

A kémiai mállás oldódási folyamatokat jelent, fő hatótényezője a víz és a benne oldott szén-dioxid, típusai:
Hidrolízis: a kőzetek földpátjai vízfelvétellel agyagásványokká alakulnak.
Oxidáció: Az ásványok vas tartalma oldatba kerül, és oxigén és víz felvételével goethitté (limonittá) alakul.
Hidratáció: Az ásványok vízfelvétellel új ásványokká alakulnak (hematit-goethit, anhidrit-gipsz).
Bauxit képződés: trópusi éghajlaton a sok csapadék hatására a magmás kőzetek "kilúgozódnak", a SiO₂ elszállítódik, a málladék aluminiumban és vasban feldúsul (terra rossa, laterit). Szállítás után mészkőfelszín karsztos üregeiben (karsztbauxit /a képen/) vagy reziduálisan bazalt platókon halmozódik fel (lateritbauxit).

Felhasznált irodalom