magnetoszféra
(magnetopauza, plazmapauza)
A Föld (általában egy
égitest) körül az a tartomány, amelyben
az elektromosan töltött részecskék
mozgását elsősorban
a Föld (az égitest)
mágneses tere határozza meg.
Felépítését és határát a Naprendszer
bolygóinak esetében a bolygó saját mágneses
terének erőssége mellett e térnek a napszéllel
való kölcsönhatása határozza meg. (Lásd
az ábrát)
Mind a napszélből, mind a földi
légkörből származó töltött részecskék
találhatóak a földi magnetoszférában, amelyet tüzetesen vizsgálnak azóta,
hogy 1958-ban az Explorer-1 felfedezte a van Allen-féle sugárzási
öveket.
A magnetoszférában tárolt részecskék
időszakosan behatolnak a légkör É-i és D-i
pólus körüli részeibe. A mágneses erővonalak mentén haladva egy ma még kevéssé
ismert mechanizmus nagy sebességre
gyorsítja fel őket. A légkör atomjaival
ütközve azokat fénykibocsátásra gerjesztik,
ezt látjuk mint sarki fényt.
Az ismert magnetoszférával rendelkező bolygók:
Jupiter, Szaturnusz,
Uránusz, Merkúr.
A magnetopauza (plazmapauza) az a régió, ahol a napszélből eredő
nyomás és a bolygó mágneses tere egyensúlyban van.
A kölcsönhatás nagyon komplex, mivel
mindkét tartomány plazmát tartalmaz.
A szerkezet függ a Mach-számtól, illetve
a mágneses nyomás és a plazmanyomás
arányától.
A magnetopauza alakja a napszél
ingadozásával folyamatosan változik.