mágnesszalag
(magnószalag, kompakt kazetta, videoszalag)

Átlátszó, vékony műanyag szalag, amelyen lakkba ágyazott kristályos mágnesezhető részecskék vannak.
Először a 30-as években mutatták be mint hangrögzítő és -reprodukáló hordozóanyagot.

Különböző orsós és kazettás magnószalagok.

Szélesebb körben a II. világháború után került alkalmazásra, s később már videofelvételekhez, illetve számítógépes adattárolásra is használják.
A 80-as évek professzionális hangrögzítési gyakorlatában a többsávos, orsós magnószalagokat használják, amelyeken a hangokat digitális formában rögzítik, míg az otthoni használatban a Philips által 1964-ben bevezetett kompakt kazetta dominált.
A fokozott igények kielégítése érdekében ennek minőségét újabb bevonóanyagokkal (króm-dioxid, metál) látták el.
A nagyobb számítógépeknél használt adathordozó, legáltalánosabb a 750 m hosszú és 12,7 mm széles szalag.
Később kisméretű kazettás rendszereket használnak archiválás ("back-up") céljára.

Videojelek felvételére és visszajátszására alkalmas változatát videoszalagnak nevezik. Az eredeti, vas-oxid diszperziót kobalt hozzáadásával fejlesztették tovább, az újabb fejlesztések, mint pl. króm-dioxid, fémrészecske diszperzió, fémgőzös bevonatok lehetővé tették, hogy egyre keskenyebb és vékonyabb szalagokra egyre több információ kerüljön.
Videoszalagok a következő méretekben készülnek: 50,8 mm-es (ma már elavult), 25,4 mm-es,19 mm-es 12,7 mm-es, 8 mm-es és 6,3 mm-es; ez utóbbi két szélesség házi alkalmazásra használt. A szalagvastagság 30-35 m-ról 13-16 m-ra csökkent, és a fémfüst bevonatú típusoknál mindössze 10 m . A képrögzítést szolgáló szalagok különböző típusú kazettákban használatosak VHS, U-Matic.

Felhasznált irodalom