Olyan
nyomtatási eljárás, amelynek során a képet nem egy lemezre vagy nyomódúcra vésik,
hanem egy speciális zsírkrétával viszik fel egy kőlap felületére. Elnevezése
a görög lithosz: kő és graphein: írni szóból származik. A követ úgy készítik elő, hogy rögzítse a képet, majd vizet visznek fel a felületére (1). A vizet taszítja a zsír, viszont a víz a porózus követ átnedvesíti. Így a nyomtatótinta a zsírhoz tapad (2), a nedves kőhöz azonban nem, s a kép kinyomtatható (3, 4).
Ezt a technikát 1796-ban találta fel Aloys Senefelder.
Ő mészkövet használt, és ezt nyomta egyenesen a papírra.
Alphonse
Mucha: Táncosnő című litográfiája