ligandum
(egyfogú ligandum, többfogú ligandum, kétfogú ligandum)

Egy molekulában a központi atomhoz kapcsolódó atom vagy atomcsoport.

Pédául a metán esetén a szén a központi atom és a hidrogénatomok a ligandumok.

Ion, vagy molekula, amely a koordinációs komplex kialakításakor elektronpárt ad át egy fématomnak vagy fémionnak.
A ligandumként szereplő molekulák Lewis-féle bázisok.

Például a haxaakva-réz(II)-ion esetében [Cu(H2O)6]2+ hat vízmolekula koordinálódik a központi Cu2+-ionhoz.

A tetraklór-platina(II)-ionban [PtCl4]2- négy Cl--ion van a központi Pt2+-ion körül koordinálva.

Ilyen ligandumok magányos elektronpárokkal rendelkeznek, ezeket adják a fém üres pályájára.

A ligandumok egy bizonyos csoportja a magányos elektronpáron kívül, még üres p-vagy d-pályákkal is rendelkezik; ezek képesek olyan komplexek kialakítására, amelyben a fém alacsony oxidációs állapotú. Kettős kötés alakul ki a fém és a ligandum között; egy szigmakötés a ligandum által a fémek adott magányos elektronpárral és egy pi-kötés az elektronok visszaadásával a ligandum d-pályájára.

A legfontosabb ilyen ligandum a szén-monoxid, mely fémkarbonilokat hoz létre (pl. Ni(CO)4)n a központi Pt2+-ion körül koordinálva.

A fent említett példák az egyfogú ligandumok (szó szerint egy foga van), amelyben a ligandumoknak csak egy pontján történik a koordináció. Léteznek többfogú ligandumok, ezek esetében kettő vagy több koordinációs pont lehetséges.

Például az 1,2-diaminoetán H2NC2H4NH2 egy kétfogú ligandum, amelynek két koordinációs pontja van.

Bizonyos többfogú ligandumok kelátokat hoznak létre.

Felhasznált irodalom