(1804-1864)
német származású szentpétervári fizikus. Dorpatban (jelenleg Tartu), Észtországban született és ott tanult.
Mint geofizikus részt vett Otto von Kotzebue (1787-1846) világkörüli expedíciójában 1823-26 között. Tanulmányozta az olyan klimatikus körülményeket, mint a légnyomás, és rendkívül pontos méréseket végzett a tengervíz sótartalmával, hőmérsékletével és fajsúlyával kapcsolatban.
Visszatérése után a Szentpétervári Tudományos Akadémia tagja lett, és 1840-től a Szentpétervári Egyetemen dolgozott.
Egy későbbi expedíciója során megmérte a Kaszpi tenger szintjét.
1831-től az elektromágnesességet tanulmányozta.
1833-ban fogalmazta meg a róla elnevezett törvényt, az elektromágnesesség alaptörvényét.
Megállapította azt is, hogy a mágneses mező arányos a mágneses indukció erősségével.