Lenz-törvény

Az elektromágneses indukcióra vonatkozó fizikai törvény, amely szerint az indukált áram mindig olyan irányú hogy mágneses terével akadályozza az őt keltő hatást. A törvény lényegében az energiamegmaradás általános törvényéből következik.
1833-ban mondta ki Heinrich Lenz, német fizikus.
Ha a törvény nem lenne igaz, örökmozgót lehetne készíteni.
E törvény eredménye a sebesség önszabályozása az elektromos motorokban.

Az áramkörbe kapcsolt tekercsben, mind bekapcsoláskor, mind pedig kikapcsoláskor feszültség indukálódik. A Lenz-törvény értelmében iránya:
- bekapcsoláskor az áramforrás feszültségével ellentétes
- kikapcsoláskor azzal megegyező irányú

Az áramerősség változása a tekercs keresztmetszetén áthaladó erővonalak számának - a fluxusnak - a változását is jelenti. A fluxusváltozás indukálja tehát a jelentkező +, vagy - előjelű többletfeszültséget.
Bekapcsoláskor az áram 0-ról I-re növekszik. Az indukálódó feszültség következtében létrejövő áram iránya ellentétes az áramkörben meginduló áram irányával, így a ténylegesen folyó áram lassabban éri el maximumát.
Kikapcsoláskor az áram I-ről 0-ra csökken. Az ekkor indukálódó feszültség következtében most viszont, olyan áram jön létre, amely a hirtelen megszűnését késlelteti, tehát a megszakítás után is folyik még áram valameddig a körben.

Az önindukció jelenségében az áram és a mágneses tér tehetetlensége nyilvánul meg.

Az önindukciót bemutató animáció a nyílgombokkal léptethető.