kvantumelmélet
(nem relativisztikus kvantumelmélet, relativisztikus kvantumelmélet)

A Planck-féle kvantumhipotézisben gyökerező fizikai elmélet, amelyet 1900-ban vázolt fel a forró testek fekete-test sugárzás emissziójára.
Az elmélet szerint az energia emissziója kvantumokban történik, amelyeknek energiája hn, ahol h a Planck-féle állandó és n a sugárzás frekvenciája.
Ez az elmélet vezetett az anyag és sugárzás közötti kölcsönhatás modern elméletéhez, a kvantummechanikához, amely általánosítja és helyettesíti a klasszikus mechanikát és a Maxwell-féle hullámmechanikát.
A makro- és mikrovilág egységes leírására tesz kísérletet.
A nem relativisztikus kvantumelméletben a részecskékről feltételezik, hogy nem keletkeznek és nem pusztulnak el, a fényhez képest lassan mozognak és a tömegük nem változik a sebességgel.
A relativisztikus kvantumelméletet olyan részecskékre alkalmazzák, amelyek nyugalmi tömege nulla és vagy fénysebességgel, vagy azt megközelítő sebességgel mozognak.

Az első ilyen elmélet az atomi elektronburok jelenségeit magyarázó Bohr-féle kvantumelmélet volt, ezt követte a kvantummechanika, a kvantumelektrodinamika, majd további kvantumtérelméletek, köztük a kvantum-színdinamika.

Energiaszintek a Bohr féle atommodell szerint.
r⁰, r¹, r², ... rⁿ az engedélyezett elektronpályák sugarai
E⁰, E¹, E², ... Eⁿ az előbbi elektronpályákhoz tartozó energiaszintek.

Felhasznált irodalom