kromatográfia
(mozgófázis, álló/stacionárius/fázis, papírkromatográfia, vékonyréteg-kromatográfia, RF-érték, gázkromatográfia, vivőgáz /hordozógáz/, folyadékkromatográfia, nagy hatékonyságú folyadék kromatográfia, High Performance Liquid Chromatography, nagy nyomású folyadék kromatográfia, High Pressure Liquid Chromatography, HPLC, adszorpciós kromatográfia, ioncserés kromatográfia, IEC)

Valamely keverék (mozgófázis) alkotóelemeinek szétválasztása egy eltérő fázison (állófázis) való áthaladás közben, annak alapján, hogy az állófázis a különböző alkotóelemeket különböző mértékben köti meg.

Az állófázis lehet szilárd anyag vagy folyadék (pontosabban szilárd anyagra felvitt folyadék).
A mozgófázis lehet folyadék vagy gáz.

Több eljárást is kidolgoztak:

- papírkromatográfia
Állófázisként speciális szűrőpapír, illetve erre a papírra felvitt oldószer szolgál.
A mintát agy mikropipetta segítségével egy a papírcsík szélén lévő jelre viszik fel, majd a papírcsík végét egész szélességében az oldószerbe merítik (ábra).

- vékonyréteg-kromatográfia
Az álló fázis egy abszorbeáló szilárd anyag vékony rétege, amelyet úgy készítenek, hogy a szilárd anyag szuszpenzióját felkenik egy lemezre (ami rendszerint üveg), majd egy kemencében kiszárítják.
A vizsgálandó folyadékelegyet egy pontban felviszik a lemez szélére, majd a lemezt egy oldószerbe állítják.
Az oldószer a komponensekkel együtt, kapilláris úton emelkedik felfelé a rétegen, a különböző komponensek különböző sebességekkel (attól függően, milyen mértékben adszorbeálódnak a szilárd anyagon).
Egy adott idő elteltével a lemezt megszárítják és a foltok helyét meghatározzák. Az elegy komponensei azonosíthatók az adott idő alatt megtett távolság alapján.
A technikánál pontosan kell tartani a rétegvastagságot és hőmérsékletet.

Az RF-érték egy adott komponens által megtett távolság osztva az oldószerfront által megtett távolsággal. Egy adott rendszerben, ismert hőmérsékleten ez jellemző a komponensre, és annak azonosítására használható.

- gázkromatográfia
A kromatogáfiás oszlopba egyenletes sebességgel egy semleges gázt, úgynevezett vivőgázt (hordózógázt) vezetnek be ami mozgófázisként szolgál. A mintaoldatot egy megfelelő adagoló berendezés segítségével a vivőgázba injektálják, ahol a minta szinte azonnal elpárolog és már gázhalmazállapotban vándorol a kolonnában tovább, (vagy gázhalmazállapotban juttatják be).
Az oszlop végén valamilyen detektor (pl. katarométer észleli az egyes összetevőket. (Az ábrán az analitikai gázkromatográfia elve látható.)

- folyadékkromatográfia
Ezen belül a legrégebbi eljárás az adszorpciós kromatográfia felfedezése egy Cvjet nevű orosz botanikusnak köszönhető.
Az eljárás elve és megvalósítása is nagyon egyszerű.
Állófázisként finomszemcsés adszorbens szolgál (például Al₂O₃, aktívszén, cukor, egy üvegcsőbe van töltve és telítve van az alkalmazott oldószerrel). Ez alkotja a kromatográfiás oszlopot (ábra).
Erre viszik fel a mintaoldatot, ami a mozgófázissal (víz, esetleg szerves oldószer) együtt mozog az állófázison keresztül.
Azok a komponensek, amelyek erősebben adszorbeálódnak a szilárd fázisra, kisebb sebességgel vándorolnak a folyadékáramlás irányába, nagyobb mértékben lefékeződnek mint azok, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem adszorbeálódnak. Az egyes alkatrészek az oszlop végén, az úgynevezett szüredékben (effluátumban) egymást követően megjelennek és külön-külön felfoghatók.

- nagy hatékonyságú folyadék kromatográfia (High Performance Liquid Chromatography), nagy nyomású folyadék kromatográfia (High Pressure Liquid Chromatography) (HPLC)
Elvi felépítése megegyezik a folyadékkromatográfiával, de a mintát nyomással juttatják keresztül a kromatográfiás oszlopon .
A biokémiában és analitikai kémiában, elegyek vagy vegyületek elemzésére, illetve elválasztására, azonosítására és mennyiségi meghatározására alkalmazott érzékeny technika.

- ioncserés kromatográfia (IEC)
Ez az eljárás a töltéssel rendelkező ionok vagy molekulák és az állófázishoz kötött töltéssel rendelkező helyek között létrejövő kölcsönhatáson alapszik.
Az elválasztást általában kromatográfiás oszloppal végzik, de sikkromatográfiás megoldás is elképzelhető.
A hagyományos módszereknél az állófázis töltött funkciós csoportokat hordozó ioncserélő gyanta.
Általánosan használják fehérjék tisztítására.

Számos más módszert is alkalmaznak.

Felhasznált irodalom