(1962-)
Németországban élő Nobel-díjas magyar fizikus.Móron született.
Iskoláit Móron végezte.
A Műegyetem villamosmérnöki karán kezdett tanulni, de párhuzamosan az ELTE elméleti fizikusi szakát is elvégezte.
Habilitációja után a Bécsi Műszaki Egyetemen habilitált. és professzori kinevezést kapott.
2003-tól a garchingi Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója.
2004-ben a müncheni Lajos-Miksa Egyetem kísérleti fizikai tanszékén is tanít.
2006-ban a Müncheni Kiválósági Klaszter - Müncheni Központ a Fejlett Fotonikáért (MAP) nevű szervezettársalapítója és egyik szóvivője lett.
2005 óta a Bécsi Műszaki Egyetem docense is.
Kutatócsoportjával először sikerült kísérletileg demonstrálni egy femtoszekundumnál rövidebb időtartamú fényimpulzust, és ezekkel az attoszekundumos fényimpulzusokkal valós időben érzékelhetővé tenni az elektronok atomok közötti mozgását. Ezzel kezdetét vette az attoszekundumos fizika.
2023-ban Pierre Agostinival és Anne L’Huillierrel megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat „az attoszekundumos fényimpulzusokat generáló kísérleti módszerekért, amelyekkel az anyag elektrondinamikáját lehet tanulmányozni”.