keménység
(Vickers-féle keménységmérés, Brinell-féle keménységmérés, Shore-keménység)
A szilárd anyag ütés-, karcolás- és kopásállóságának mértéke, amely az szilárd anyag folyásfeszültségével és szakítószilárdságával is kapcsolatba hozható.
A keménységet
benyomóvizsgálatokkal határozzák meg, amelynek során annak a lenyomatnak a nagyságát
mérik, amit a szilárd anyagba nyomott
kemény benyomófej okozott.
Ilyen vizsgálat pl. a Vickers- és Brinell-féle keménységmérés,
amelynek során egy kicsiny gyémántpiramist,
ill. egy kemény anyagú félgömböt nyomnak a vizsgálandó felületbe.
Az ábrán a Brinell-féle keménysémeghatározás látható. Ennek során egy D
átmérőjű edzett acél -, vagy keményfém golyót F terheléssel meghatározott ideig
a vizsgálandó anyagba kell nyomni, és a terhelés megszüntetése után a benyomódás
átmérőjét (d) meg kell mérni.
Hasonló vizsgálatot alkalmaznak a Shore-keménység mérése során is gumi,
poliuretán, PVC és más termoelasztoplaszt műanyagokon.
Egy tompa tű benyomásával szembeni ellenálló képesség mértékét mérik.
Az abszolút kemény test Shore-keménysége 100, ekkor a tű egyáltalán nem
hatol az anyagba.
Ásványok karcolási keménységét a Mohs-féle
keménységvizsgálattal határozzák meg, és a Mohs-skálával
mérik (1812-ben Friedrich Mohs német mineralógus dolgozta ki), amely a zsírkő
keménységét 1-nek, a gyémántét
10-nek tekinti.