Csillapítatlan
hullám esetén az adott helyen az időbeli változást színuszfüggvény írja
le.A hullámot jellemző mennyiségek az egy teljes rezgés megtételéhez szükséges periódusidő, a hullámhossz, a frekvencia és az amplitúdó.
hullámok, hullámmozgás
(longitudinális /hosszanti/ hullámok, transzverzális /haránt/ hullámok, állóhullámok)
Valamilyen fizikai mennyiség vagy hatás
időbeli egyensúlyi zavarának térbeli tovaterjedése.
Több jelenségben megmutatkozik, pl. hang
esetén a levegő részecskéinek sűrüsödése és ritkulása, az elektromágneses
hullámokban az elektromos és a mágneses térerősség periodikus változása
terjed tova, a mozgó elektronhoz tartozó
(kvantummechanikairól van szó) anyaghullámokban,
szeizmikus hullámokban és a rezgésekben.
Csillapítatlan
hullám esetén az adott helyen az időbeli változást színuszfüggvény írja
le.
A hullámot jellemző mennyiségek az egy teljes rezgés megtételéhez szükséges
periódusidő, a hullámhossz, a frekvencia
és az amplitúdó.
A terjedés sebessége (fázissebessége) a hullámhossz és a frekvencia szorzata.
c = lf
A szinuszhullámok az y=A sin w(t-x /c) összefüggéssel
írhatók le.
A bonyolult periodikus hullámokat a Fourier-analízist felhasználva, szinuszhullámok
összegeként adhatjuk meg.
Longitudinális
(hosszanti) hullámok esetén a rezgés
a terjedés irányában megy végbe (pl. hanghullámok).
Az animációban látható, hogy pl. hanghullámok esetén a közvetítő részecskék
a terjedés mentén összesűrüsödnek illetve megritkulnak.
Transzverzális
(haránt) hullámok esetén a rezgés
a terjedés irányára merőlegesen történik (pl. fény).
Az állóhullámok
az egymással szemben terjedő hullámok interferenciájaképpen
jönnek létre (pl. a gitár húrján, amelynek hullámai visszaverődnek a két húrvégről).
Az animáció az állóhullámok kialakulását mutatja be.
Az állóhullámokban a valamely két ponton mért elmozdulások aránya változatlan
marad.
A legjellegzetesebb hullámtulajdonság az interferenciára való képesség.