hisztamin
(2-(1H-imidazol-4-il)etánamin)

C₅H₉N₃
A hisztidin nevű aminosavból keletkező helyi hormon, amely az emlősök majdnem minden szövetében megtalálható.

A hisztamin molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

A Hisztami.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Világossárga, higroszkópos kristályos anyag
Olvadáspontja 84 °C.
Vízben, metanolban, etanolban könnyen, éterben rosszul oldódik.
Vizes oldatban tautomerizálódik.
Két tautomer változata van.
Két bázikus nitrogén található molekulájában, az oldalláncon található alifás aminocsoport és az imidazol gyűrűn található két nitrogénatom közül az, amelyik nem rendelkezik hidrogénnel.
Fiziológiás körülmények között az alifás nitrogén protonált, míg az imidazol gyűrűn található nitrogén nem protonált.

Biológia
Különösen sok van belőle a bőrben, a bélben, a tüdőben és a hízósejtekben.
Antigén-antitest reakció hatására szabadul fel a bőr hő és méreg okozta károsodását követően.
Tágítja a vérereket, növeli az áteresztőképességüket és serkenti a gyomorsav kiválasztódását.
A hisztamint a hisztidin dekarboxiláz enzim állítja elő hisztidinből, dekarboxilezéssel.
A szervezet az előállított hisztamint tárolja, vagy inaktiválja lebontóenzimek

Felhasznált irodalom