(1656
- 1742) angol csillagász, és matematikusLondonban született.
Oxfordban tanult.
1676-tól a Naprendszer égitestjeinek pályáját vizsgálta a newtoni mechanika alapján, s felfedezte, hogy bizonyos üstökösök ellipszispályán mozognak. Ebből sikeresen megjósolta, hogy a később róla elnevezett üstökös (Halley-üstökös) 76 éves periódussal ellipszispályán kering a Nap körül és visszatér.
1676-ban Szent Ilona szigetén végzett megfigyelései alapján megrajzolja a déli égbolt első csillagtérképét.
1678-ban a Royal Society tagjává választották.
Az 1680-as években levelezésben állt Newtonnal, és többször személyesen is találkoztak.
Ő intézte és anyagilag is támogatta Newton Philosophia Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) háromkötetes művének kiadását.
A földmágnesességet, a passzátszeleket és a monszunokat érintő munkássága miatt a modern geofizika atyjának tekintik.
Saját fejlesztésű búvárharanngal végzett kísérleteket az Admiralitás számára.
Felfedezte a csillagok sajátmozgását.
1701-ben publikálta az Atlanti-óceánon végzett mágneses méréseit.
Előre jelezte a Vénusz Nap előtti következő átvonulásait, ami alapján kiszámíthatták a Nap távolságát.
1720-1742 között udvari csillagász volt.
Greenwichben, London közelében halt meg.