gyanta

A gyanta bizonyos fafajták, tipikusan fenyők által termelt ragacsos, szénhidrogén tartalmú váladék, amely a fán ütött sebek védelmét szolgálja (rovar- és gombaölő hatása miatt).

Fizikai és kémai tulajdonságok
Elsősorban illékony terpének keveréke, amelyekben nem illékony, szilád anyagok oldódnak ragacsossá téve a keveréket.
Tipikus terpén összetevők:
a-pipenin (C₁₀H₁₆, 2,6,6-trimetl-biciklohept-2-én)
b-pipenin (C₁₀H₁₆, 6,6-dimetil-2-metilén-bicikloheptán)
delta-3-karin (C₁₀H₁₆, 3,7,7-trimetil-biciklohept-3-én)
szabinen (C₁₀H₁₆, 4-metilén-1-metil-1-etil-biciklohexán)
limonen
Tartalmaznak ezen kívül gyantasavakat (nagy szénatomszámú karbonsavakat) is, pl. C₁₉H₂₉COOH.

Felhasználás
A különböző gyantákat előszeretettel használják több területen is kedvező zsírtaszító tulajdonsága miatt.
Az elektronikában fenyőgyantát használnak fém érintkezések, vezetékek forrasztásakor a felületek zsírmentesítésére (baloldali kép).
A vonós hangszerek vonójának zsírtalanítására ("csúszásmentesítésére") is alkalmazzák. (A jobboldali képen hegedűgyanta látható.)
Használják ezen kívül kozmetikai és egyéb célokra is.

Gyantának nevezik a természetes vagy szintetikus, hőre lágyuló polimereket is.
A szót tágabb értelemben - az elasztomerek kivételével - bármely polimerre vonatkoztatják, pl. "ioncserélő gyanták".

Felhasznált irodalom