folyadékok és gázok mechanikája
(hidrodinamika)

Fluid fázisú anyagok mechanikájával foglalkozó tudomány.
A hidrosztatika és a hidrodinamika a nyugalomban lévő, illetve a mozgó folyadékok (bizonyos feltételeknek eleget tevő gázok) tudománya.
Az aerodinamika a gázok, elsősorban a levegő áramlását vizsgálja.
A folyadékokra és gázokra jellemző sűrűségük (tömeg per térfogat) és kompresszibilitásuk (összenyomhatóságuk), amely igen nagy a gázok, de lényegében nulla a folyadékok esetében.
A folyadékok és gázok a bennük lévő tárgyakra nyomást gyakorolnak, amelynek nagysága adott mélységben független az iránytól. Súlytalanságban a folyadékok és gázok nyomása a tartály minden pontján azonos.
A folyadékokba és gázokba merülő tárgyakra felhajtóerő hat.
A viszkozitás az anyagnak az áramlással szembeni ellenállását, pontosabban a belső súrlódását méri. Az ideális folyadékok viszkozitása és kompresszibilitása nulla.
A folyadékok és gázok nyomásával (különösen a légnyomással) kapcsolatos korai elméletek Evangelista Torricelli itáliai fizikus nevéhez fűződnek. Nyugvó folyadékokban és gázokban a rájuk gyakorolt nyomás minden irányban gyengítetlenül terjed és gyengítetlenül hat a tartály alakjától függetlenül annak falára is. Ez az úgynevezett Pascal-törvény (Blaise Pascal, francia matematikus mondta ki 1653-ban), amelyen a hidraulika alapul.
Az áramlás a folyadékok és gázok rendezett mozgása; jellemzője az áramerősség (az áramlási cső keresztmetszetén másodpercenként áthaladó folyadék vagy gáz tömege).
A kontinuitás elve azt mondja ki, hogy összenyomhatatlan folyadékok esetében az adott csőhálózatba időegység alatt befolyó folyadék mennyisége azonos az időegység alatt kifolyó folyadék mennyiségével.
A folyadékok és gázok áramlásával kapcsolatos korai elméletek Daniel Bernoulli svájci matematikus nevéhez fűződnek (Bernoulli-törvény).
Az áramlás modern matematikai elméletét Leonhard Euler svájci matematikus alapozta meg, aki nem diszkrét részecskékre, hanem folytonos közegre írta fel a mozgásegyenleteket.
A viszkózus áramlás elméletét az angol George Stokes (1819-1903) dolgozta ki.