ferromágnesség
(fémmágneses anyagok, lágymágneses anyagok, keménymágneses anyagok)

Ferromágneses anyagok (pl. vas, nikkel, kobalt, gadolínium, diszprózium és sok ötvözet) tulajdonsága, ami a mágneses atomi részecskék hosszú távú rendeződésének következménye.
Ha az anyagot körülvevő elektromos tekerccsel H mágneses teret hozunk létre, akkor a ferromágneses anyagokban igen nagy B mágneses indukció keletkezik. Ez a mező a külső tér megszüntetése után is fennmaradhat. Ekkor állandó mágnes jön létre.
Sok elem atomjai rendelkeznek mágneses momentummal párosítatlan spinű elektronjaik következtében. Emiatt a makroszkopikus anyag rendszerint paramágnessé válik.
A ferromágnesség hasonlít a paramágnességhez, csakhogy bennük a részecskék rendeződését belső hatás is fenntarthatja.

A ferromágneses anyagokat nevezik fémmágneses anyagoknak is.
Ide tartoznak a
- lágymágneses anyagok - Olyan ferromágneses anyagok amelyeknek koercitív térerőssége 100 A/m-nél kisebb. Ilyenek a vas ötvözetei szénnel, szilíciummal, nikkellel, kobalttal, alumíniummal. Olyan mágneses szerkezetekben használják, ahol könnyű máneseszhetőség és kis vasveszteség szükséges.
- keménymágneses anyagok - az alumínium, a nikkel és a kobalt ötvözetei (alniko mágnesek), a legutóbbi időszakban átmeneti fémek (vas, nikkel, kobalt, réz) és ritkaföldfémek (szamárium, neodímium, stb.) ötvözeteit is alkalmazzák.

A rendezett mágnesség másik megnyilvánulása az antiferromágnesség.

Felhasznált irodalom