(1901-1954)
olasz Nobel díjas (1938) atomfizikus. Rómában született.
Pisában, Göttingenben és Leidenben tanult,
1927-ben Rómában az elméleti fizika professzora lett.
1934-ben kollégáival együtt neutronokkal való bombázás segítségével maghasadást hozott létre, amiért 1938-ban Nobel-díjat kapott.
A díj átvétele után nem tért vissza Stockholmból Olaszországba, mert zsidó feleségét sújtották az ottani antiszemita törvények.
A Columbia Egyetem professzora lett (1939).
Jelentős szerepet játszott az atomenergia hasznosítás kifejlesztésében, és ő alkotta meg az USA első atomreaktorát (1942).
Ő dolgozta ki a béta-bomlás elméletét, mesterséges radioaktív izotópokat állított elő neutronbesugárzással.
Részt vett az 1942-ben az első "atommáglya" létrehozásában, majd az azt követő atombombaprogramban.
Nevét több, a részecskefizikával és magfizikával kapcsolatos kifejezés (pl. Fermi-szint, Fermi-Dirac-staisztika, fermionok) és egy régebben használt mértékegység őrzi.
Chicagóban halt meg.