fémek
(fém-kristály, fémes kristály)
Minden fémre jellemző a nagy fényvisszaverőképesség
(reflexió), amely az ismert fémfényt (baloldali kép) idézi elő.
Az arany és a réz
kivételével minden fém fehér vagy szűrkés színű.
Az elektromos áramot a fémek
jól vezetik (jobboldali ábra), mégpedig anyagi változás nélkül (ellentétben
pl. az elektrolízisel).
Mechanikalag az alakíthatóság, nyújthatóság
jellemzi őket.
A fémek kristályos anyagok.
A fém-kristályban az atomokat fémes
kötés tartja össze.
Fémes kristályok találhatók bizonyos interszticiális vegyületeknél
és az ötvözeteknél is.
Kémiailag a fémeket pozitív jelleműeknek mondjuk, ami arra utal, hogy
negatív elemekkel (nemfémekkel)
határozott vegyületeket alkotnak.
Ezekben a vegyületekben pozitív töltésű ionok,
más szóval kationok formájában vannak
jelen.
Hidroxil ionnal (OH-) a fémek
bázisos (lúgos) jellegű vegyületeket
alkotnak.
A fémvegyületek legtöbbször nemfémes
küsejűek, pl. a fémsók.
Erősen különböznek az ion-, atom-
és molekularácsoktól.
Fémfényűek, vagyis a fényt nagymértékben visszaverik, elektromos és hővezetőképességük
nagy.
Deformációjukra jellemző a siklás, mely törés nélkül megy végbe, ha nyíró erő
hat rájuk.
Az ötvözetek fémek más fémmel vagy félfémmel alkotott elegyei, szilárd fázisok nem érvényes rájuk az állandó tömegarányok törvénye, pl a sárgaréz különböző arányban tartalmazhat rezet és cinket.
A fémek viselkedésére magyarázatot ad a fémrács szerkezete.
|
Az arany fémrácsa huzalváz megjelenítésben. A Gold.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal |