felharmonikus
(harmonikus felhang)
Az a hangmagasság, amelyet egy, a
hosszának felében, harmadában, negyedében stb. megrezegtetett húr vagy levegőoszlop
szólaltat meg.
Az énekhang vagy a hangszer hangszíne
ezeknek a felharmonikusoknak (vagy felső részhangoknak) az erősségén
és egyéb tulajdonságain múlik, mikor az alaphang megszólal. Ezért halljuk ugyanazt
a normál a hangot (440 Hz) másképpen minden egyes hangszeren. Ezért lehet a
hangszereket megkülönböztetni.
A felharmonikusok az alaphangtól függetlenül is megszólaltathatók, rézfúvósokon
a játékos anzaccának (az ajakrés szűkítése vagy lazítása) a segítségével, hárfán
és a hegedűcsaládhoz tartozó hangszereken pedig a rezgő húr megfelelő csomópontban
való lágy megérintésével.
A rezgéstanban általában az alapharmonikus
egészszámú többszörösei.
|
|
A megfelelő gombra kattintva meghallgathatjuk a Genesis
együttes Firth Of Fifth című számának két részletén hallható milyen másképp
szól ugyanaz a dallam fuvolán illetve gitáron. |