Egy 10
naptömegnél nagyobb csillag elkezd összeomlani. fekete lyuk
(eseményhorizont, Schwanschild-sugár)
A téridő olyan tartománya, amelyből anyag
és energia nem léphet ki.
Eredetileg csillag vagy galaxismag,
ami összehúzódott, egészen addig az állapotig, amikor a szökési sebessége meghaladja
a fénysebességet.
Határvonala az ún. eseményhorizont: az eseményhorizonton belül
keletkező fény soha nem juthat ki.
Feltételezik, hogy mindenféle tömegű fekete lyuk létezhet.
Néhány erős röntgensugárzást kibocsátó
kettőscsillag társa lehet fekete lyuk.
Feltételezik, és egyre inkább bizonyítást nyer, hogy galaxisunk középpontjában
egy 2,6 millió naptömegű fekete lyuk van, amely a belezuhanó anyag miatt
erős röntgensugárzásforrás.
A fekete lyuk kialakulásának lépései:
Egy 10
naptömegnél nagyobb csillag elkezd összeomlani.
A fénysugarak már erősen elhajlanak a felszínen de, még elhagyják a csillagot.
A zsugorodás
végső fázisában már nem hagyhatja el semillyen elektromágneses
sugárzás a fekete lyukat. Ami az eseményhorizonton belül van
az "eltűnik a külvilág számára".
A fekete lyukak elméletével Schwanschild
német elméleti asztrofizikus foglalkozott.
Az ő nevét őrző Schwanschild-sugár képlete a következő:
Ahol:
c - a fénysebesség
G - a gravitációs állandó
M - a fekete lyuk tömege
Napunk tömege esetén ez a sugár 3 kilométer lenne.
Az Eseményhorizont Teleszkóp (Event Horizon Telescope, EHT) nevű rendszer által készült el az első kép egy fekete lyukról, ami a Szűz csillagképben lévő Messier 87-es óriásgalaxis közepén található, a Földtől 55 millió fényévnyire lévő, 6,5 milliárd naptömegű fekete lyukat ábrázolja.