Az ábrán
egy korszerű, peroxidos papírfehérítő
rendszer látható.fehérítés
(kékítő)
Textilek vagy más anyagok, pl. papír
színének eltávolítása.
(A textilek kikészítésének
egyik lehetséges művelete.)
A textilanyagokat hagyományosan a napfényre tették ki (a késő 18. sz.-ig). Ekkor
Scheele felfedezte a klórt
(1774), majd Berthollet feltalálta (1785) a klóros fehérítést. A klórmeszet
óriási mennyiségben használták, míg 1920-ban föl nem cserélték az olcsó és egyszerű
klórra és nátrium-hipokloritra
(hypo).
Napjainkban papír fehérítésre egyre
inkább ózont alkalmaznak,
környezetvédelmi okokból.
Az úgynevezett optikai fehérítők nem
az anyag színtisztaságát rontó alapelszíneződést távolítják el, hanem a fehér
alapszínt teszik kékessé.
A mai kékítők fluoreszcencia
jelenségen alapulnak, amikor egy fluoreszcens
anyag a rá eső ultraibolya-sugárzást a
látható kékbe viszi át.
Az ábrán
egy korszerű, peroxidos papírfehérítő
rendszer látható.