(1686
- 1736) német fizikusDanzigban (jelenleg Gdansk - Lengyelország) született.
1701-ben Amszterdamban telepedett le. Érdeklődött a tudományos műszerek, különösen a meteorológiai eszközök gyártása iránt. Beutazta Európát, találkozott tudósokkal és más műszer gyártókkal.
1717-ben visszatért Amszterdamba, hogy elkezdje a munkát .
Römer ötletét átvéve, 1714-be létrehozta az első megbízható higanyos hőmérőt.
1724-ben publikálta hőmérő készítési módszerét és még abban az évben felvették a Royal Society tagjai közé.
A nagyobb érzékenység miatt, Fahrenheit kiterjesztett Römer skáláját a test hőmérsékletet (90°F) és a jég/só keveréket (0°F) alkalmazva rögzített alappontokként, a víz fagyáspontjának 30° értéket adott (ezt később 32°-ra módosította).
Ennek a hőmérőnek az alkalmazásával képes volt meghatározni a folyadékok forráspontját és kimutatta, hogy a víztől eltérő folyadékoknak is meghatározott forráspontja van, amely a légnyomással változik. Kutatta a víz túlhűtésének jelenségét is, amikor a víz fagypont alá hül megszilárdulás nélkül.