faggyú
(faggyú olaj)

Szobahőmérsékleten szilárd állati zsír.

Előfordulás
Elsősorban kérődző emlősök szöveteiben, de más állatokban is megtalálható.
Az emberi bőr felszínén található vékony zsírréteg (bőrfelszíni lipid réteg) is részben faggyúból áll.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Fő tömegében szobahőmérsékleten szilárd, de vannak alacsonyabb olvadáspontú összetevői.
Főleg sztearinsavas és palmitinsavas glicerinészterekből áll.

A faggyú kémiai szerkezete (n értéke a sztearinsav esetén 16, a palmitinsav esetén 14)

Feldolgozás
Az ipari faggyút gőzfűtéses edényekben olvasztják, tisztítják és formába öntik, ahol megdermed.
Ez a faggyú már elég tiszta közönséges szappan és gyertya készítésére.
Fehérítésére barnakövet és kénsavat használnak.
A faggyú olvadáspontjának növelése érdekében az alacsonyabb olvadáspontú összetevőket ("faggyú olaj") eltávolítják.

Felhasználás
Margarin gyártására marhafaggyút szokás használni, melyből sajtolással oleomargarint készítenek.
A középkor lényeges világítóeszköze volt a faggyúgyertya (a képen), amely a 19-20. században is használatban maradt. Ma is használják.
A borászatban a kérődző állatokból nyert faggyút hordóajtó tömítésre használják.
A szappanok, tisztító- és emulgeálószerek fontos alapanyaga.
Kozmetikai célokra is használják.

Felhasznált irodalom