eső
(záporeső, szitálás, ónos eső, csapadékmérő)
A csapadékkiválásnak az a formája,
mely során a vízcseppek
folyékony halmazállapotban érik el a
földfelszínt.
Ha a vízcseppek egészen
apró méretűek, szitáló esőnek nevezzük a csapadékot.
Záporeső esetén nagyobb mennyiségű eső esik rövid idő alatt.
Erőssége lassan változik, hullhat Ns,
Sc, As
és Cu felhőkből.
A cseppfolyós halmazállapotú
csapadékok közé tartozik még
- szitálás: apró vízcseppekből
álló egyenletes, cseppfolyós csapadék,
legtöbbször St felhőből vagy köd
esetén hullhat.
- ónos eső: túlhűlt vízcseppekből
álló eső, a cseppek a talajra érve az ütődéstől megfagynak.
Jellegzetes hőmérsékleti rétegződés
kell kialakulásához: a magasabb légrétegek
hőmérséklete pozitív, a talajmenti
rétegeké negatív.
A fagypont alatti hőmérsékletű
rétegeknek olyan vastagnak kell lennie, hogy a rajta áthaladó vízcsepp
0°C alá tudjon hűlni.
(Az elnevezés kifejezetten magyar sajátosság részben a színére, illetve a fémek
befuttatására utal és egy 1847-ben kiadott meteorológiai
tankönyvben már szerepel.)
A mérsékelt égövben és a párás levegőjű területeken az eső formájában
lehullott csapadék képezi az egész
évi csapadékmennyiség döntő részét,
míg a sarkvidékekhez közelebb eső területeken a csapadék
hó alakjában hullik.
A csapadék mennyiségét csapadékmérővel
határozzák meg.
(A képen egy "kiskerti" változat látható.)