elektromos vezetés
(vezető, konduktor)

Elektromos töltés áramlása anyagon keresztül.

Az animáció a fémes és az elektrolitos vezetést mutatja be egy galvánelem esetén.
(A kis piros pontok az elektronok, a nagyobb pontok a különböző ionok áramlását - rózsaszínű = Cu²⁺; szürke = Zn²⁺; kék = SO₄^2-)

Az anyagokat elektromos erőtérben tapasztalt viselkedésük alapján két alapvető csoportba sorolják:
- szigetelők (vagy dielektrikumok)
- vezetők (vagy konduktorok).

Az elektromosságot a fémek jól vezetik; a vezetés a fémekre jellemző elektrongáz szabad elektronjainak mozgása miatt jön létre.
Az ionos- és kovalens kötésű szilárd testek szigetelők.
Az ionos kötésű szilárd testek, pl. a konyhasó (nátrium-klorid) vízben oldva azonban jó vezetők, mivel az oldatban az elektromos töltésű ionok szabadon mozoghatnak.
A félvezetők alacsony vezetőképességét a mozgásképes elektronok csekély száma okozza. Ezekben az anyagokban ugyanis kevés olyan elektron van, amely elegendően nagy energiával rendelkezik ahhoz, hogy a fémek elektronjaihoz hasonlóan szabadon mozogjon. A félvezetőkben a vezetésben részt vevő elektronok által elhagyott hely (lyuk) pozitív töltésű részecskeként viselkedik, és szintén részt vesz a vezetésben. A félvezetők vezetőképessége megfelelő szennyező adalékokkal növelhető - ugyanis már csekély mennyiségű adalékanyag megnövelheti a vezetésben részt vevő elektronok és lyukak számát.

Felhasznált irodalom