cserzés
(cserzőanyagok, műcserzőanyagok)
A bőr kikészítésének legfontosabb művelete.
Célja, hogy a bőrt megóvja a rothadástól
és, még alacsony nedvességtartalom mellett is, megfelelő rugalmasságot, simulékonyságot
biztosítson.
Ezzel a művelettel válik az állati nyersbőrből készbőr, vagyis új tulajdonságú
anyag.
A cserzést megfelelő cserzőanyagokkal végzik, amelyek képesek
a bőrfehérjékkel vegyületet képezni,
úgy hogy hídként beépülnek a polipeptidláncok közé, és erősítik a bőr fibrilláris
szerkezetét.
A rostszerkezet erősítésével, illetve a bőrfehérjék
aktív csoportjainak lekötésével a mikroorganizmusok enzimjei
gyakorlatilag nem tudják a cserzett bőrt megemészteni, víz
hatására kevésbé duzzad, megszárítva pedig a rostok kevésbé tapadnak össze (a
leszárított cserzett bőr nem szaruszerűen kemény).
Legfontosabbak a növényi cserzőanyagok (pl. csersav),
krómos cserzőanyagok,
műcserzőanyagok (pl. pirokatechin).
Számos egyéb cserzőhatású vegyület ismeretes még, pl. aldehidek
, cirkónium- és alumíniumsók
(pl. alumínium-szulfát, alumínium-triacetát),
alifás szulfokloridok, halzsír, stb.