cserzés
(cserzőanyagok, műcserzőanyagok)

A bőr kikészítésének legfontosabb művelete.
Célja, hogy a bőrt megóvja a rothadástól és, még alacsony nedvességtartalom mellett is, megfelelő rugalmasságot, simulékonyságot biztosítson.
Ezzel a művelettel válik az állati nyersbőrből készbőr, vagyis új tulajdonságú anyag.
A cserzést megfelelő cserzőanyagokkal végzik, amelyek képesek a bőrfehérjékkel vegyületet képezni, úgy hogy hídként beépülnek a polipeptidláncok közé, és erősítik a bőr fibrilláris szerkezetét.
A rostszerkezet erősítésével, illetve a bőrfehérjék aktív csoportjainak lekötésével a mikroorganizmusok enzimjei gyakorlatilag nem tudják a cserzett bőrt megemészteni, víz hatására kevésbé duzzad, megszárítva pedig a rostok kevésbé tapadnak össze (a leszárított cserzett bőr nem szaruszerűen kemény).

Legfontosabbak a növényi cserzőanyagok (pl. csersav), krómos cserzőanyagok, műcserzőanyagok (pl. pirokatechin).
Számos egyéb cserzőhatású vegyület ismeretes még, pl. aldehidek , cirkónium- és alumíniumsók (pl. alumínium-szulfát, alumínium-triacetát), alifás szulfokloridok, halzsír, stb.

Felhasznált irodalom