(1882 - 1970), német fizikus,
1954-ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat a német Walther Bethe társaságában,
a szubatomi részecskék viselkedésének statisztikai leírásáért.
1921-ben, abban az évben, amikor a Göttingeni Egyetemen az elméleti fizika professzora
lett, Born megadta a hőmennyiség nagyon pontos definícióját, és így a
termodinamika első főtételét matematikailag a legkielégítőbben fogalmazta meg.
1926-ban, miután tanítványa, Werner Heisenberg megalkotta az új kvantumelmélet
első törvényeit, Born együttműködött vele, hogy matematikailag is megfelelő
leírást dolgozzanak ki.
Valamivel később, amikor Erwin Schrödinger
közzétette kvantummechanikai hullámegyenletét, Born megmutatta, hogy
az egyenlet megoldásának fizikailag fontos statisztikus jelentése van.
Born vezette be a Born-közelítésnek nevezett hasznos technikát is az
atomi részecskék szóródásával kapcsolatos
problémák megoldására. Ő és J. Robert Oppenheimer kezdeményezték a molekulák
elektronszerkezetével foglalkozó számítások ma már széles körben használt egyszerűsítését.
1933-ban Born elmenekült a nácik elől, professzor lett a Cambridge-i
Egyetemen.
1934-ben vette fel a brit állampolgárságot.
1953-ban, nyugdíjba vonulása után visszatért Göttingenbe.