azbeszt
(krizotil, fehér azbeszt, krokidolit, kék azbeszt)

Mg₃Si₂O₅(OH)₄
A szilikátokon belül a szerpentin és az amfibol csoportjába tartozó rostos rétegszilikát ásványok különféle fajtáinak gyűjtőneve.
Az iparban használt változatai a krizotil (fehér azbeszt) és a krokidolit (kék azbeszt).

Előfordulás
A legnagyobb mennyiségben Kanadában, de megtalálható Szlovákiában, Oroszországban, az Egyesült Államokban és Mexikóban is.
Hazánkban a Dunabogdány közelében található meg nagyon kis mennyiségben.

Fizikai és kémiai tulajdonságai
Fehér, zöldessárga, vöröses sárga szálas szerkezetű monoklin kristályokat alkot.
Sűrűsége 2,5-2,6 g/cm³
Mohs keménysége 2,5 - 3,0
A rostokat szét lehet választani, és szövetet lehet szőni vagy lapokat lehet préselni belőlük.
Nagyon jó hő- és elektromos szigetelő.
Nem éghető.
Kémiai reakciókban nem vesz részt, savaknak és lúgoknak ellenáll.

Az azbeszt két osztályának szerkezete.

SiO₄ tetraéderekből álló szerpentin szerkezet.

SiO₄ tetraéderekből álló amfibol dupla lánc.

A másik kristályréteg tartalmazza a fémionokat.

Felhasználás
Ipari felhasználása az 1970-es évekig jelentős volt.
Mára a legtöbb fejlett ipari államban (hazánkban is) betiltották a felhasználását és ahol előfordul veszélyes hulladékként kezelik.

Biológia
A kék azbesztből származó por azbesztózist okoz, karcinogén hatású.

Felhasznált irodalom