(1908 - 1995) Nobel díjas svéd fizikus. (Norrköpingben, Svédországban született.
Az Uppsalai Egyetemen szerzett diplomát.
1934-ben doktorált.
Utána fizika docensként oktatott.
1937-ben a stockholmi Fizikai Nobel-Intézetben kezdett dolgozni.
1940-ben a Királyi Műszaki Intézet professzora lett.
1943-ban kidolgozta a napfoltok és a napciklus elméletét.
1967-ben a Szovjetunióba költözött, és több évig ott élt.
Később az Egyesült Államokban a Kaliforniai Egyetemen dolgozott.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia és a Nemzetközi Tudományos Akadémia tagja volt.
Jelentősek a sarki fénnyel, a Van Allen sugárzási övekkel, a földi mágneses viharokkal, a magnetoszférával, az üstökösök csóvájának kialakulásával, a Naprendszer kialakulásával, és a galaxisokban található plazma dinamikájával kapcsolatos plazmafizikai eredményei.
1970-ben fizikai Nobel-díjat kapott a magnetohidrodinamika kidolgozásáért.
A plazma mechanikai hullámait (Alfvén-hullám), az Alfvén-hullámok haladási sebességét (Alfvén-sebesség) és az 1778 Alfvén nevű kisbolygót nevezték el a tiszteletére.