abszorpció (kémia)
(abszorpciós együttható, abszorpciókoefficiens)

A kémiában a gázok oldódása folyadékokban vagy szilárd testekben.
Az oldhatóság függ a hőmérséklettől. Ez figyelhető meg a víz melegítésekor, amikor a forráspont elérése előtt apró levegő buborékok szállnak fel.
A gázok oldhatósága a folyadékban nagy mértékben függ a nyomástól is. William Henry 1803-ban felállított törvénye szerint:

x = A ^. p

ahol x a gáz oldhatósága, p a gáz parciális nyomása, A állandó az abszorpciós együttható (abszorpciókoefficiens).

A gázok vagy gőzök abszorpciója tehát arányos a gáz vagy gőz parciális nyomásával a folyadék fölött. Dalton mutatott rá, hogy több gáz elegyéből mindegyik komponens úgy oldódik a folyadékban, mintha egyedül volna jelen.
Az A abszorpciókoefficienst különböző módon lehet definiálni. A Bunsen-féle abszorpciókoefficiens a folyadék térfogategysége (1 ml) által 1 atm nyomáson abszorbeált normál milliliterek száma. Vannak különböző célra használt, más abszorpciókoefficiensek is.
A gyakorlatban a Henry-Dalton-törvény és Dalton-törvénye jól megközelíti a valóságot, hacsak nem megy végbe kémiai reakció a gáz és az oldószer között.

Az iparban elterjedten hasznosított folyamat pl. gázelegyek szétválasztására, szennyező gázok eltávolítására (abszorpciós torony - az ábrán). Ezt az elvet alkalmazzák az abszorpciós hűtőgépekben is.

Felhasznált irodalom