termoplasztok

Lineáris molekulaláncokból álló, hőre lágyuló polimerek.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
A molekulaláncok nem képeznek térhálót, de egyes esetekben elágazóak.
Melegítés hatására a másodlagos kötések megolvadnak.
A termoplasztok felmelegítve formázhatók és lehűtve ezt a formát megtartják.
Vannak köztük amorf (pl. (PS) polisztirol), és kristályos (pl. (PE) polietilén) szerkezetűek.
Nincs határozott olvadáspontjuk, csak olvadás-tartományuk.

A termoplasztok jellemző monomere a szerkezeti képletben látható csoport, ahol az R helyén állhat:
- hidrogén - polietilén
- metilcsoport (-CH₃) - polipropilén
- klór - poli(vinil-klorid)

Vannak ennél bonyolultabb felépítésű termoplasztok is.

Előállítás
A termoplasztokat monomereikből polimerizálással állítják elő.

A termoplasztok közé tartozik pl. a (PE) polietilén, (PP) polipropilén, (PVC) poli(vinil-klorid), (PVAc) poli(vinil-acetát), (PVA) poli(vinil-alkohol), (PTFE) poli(tetrafluor-etilén) (Teflon), (PS) polisztirol, (PMMA) poli(metil-metakrilát) (Plexi), (PA) poliamidok, polikarbonátok, cellulózacetát, ABS műanyagok, (PLA) politejsav származékok, (PHA) polihidroxialkanoát

Felhasznált irodalom