szén-diszulfid
(szénkéneg)

(CS₂), karbonilvegyület, szénsavszármazék, a szén kénnel alkotott vegyülete.

Történet
Legelőször Lampadius állította elő 1796-ban.

Előállítás
Kéngőzből és faszénből vagy kokszból állítható elő 8-900°-on, megfordítható reakcióval.
A szén-diszulfid képződő gőzeit lehűtik és a kapott folyadékot desztillálással tisztítják. Ezt követően az oldott ként eltávolítják.

Fizikai és kémiai tulajdonságai
Víztiszta, könnyen mozgó, erősen fénytörő folyadék.
Sűrűsége 3,297 g/cm³ (0°-on)
Olvadáspontja -111,6°C
Forráspontja 47°C
Vízben gyakorlatilag oldhatatlan (0,2 g/100 ml).
Alkohollal vagy éterrel elegyíthető.
Nehéz gőze könnyen meggyullad és robbanhat.
Napfényen elbomlik, és kéntartalma miatt megsárgul.
Nagyon jól oldja a zsírokat, gyantákat, kaucsukot, viaszt, ként, foszfort, stb.
Klórgázzal szulfo-karbonil-klorid (CSCl₂) képződik belőle.
Alkoholokkal és nátronlúggal xantogenátokat, vagyis ditiokénsavas észtersókat képez:

C₂H₅OH + NaOH + CS₂ -> C₂H₅ONa + H₂O

Cellulózzal is végbemegy hasonló reakció, amikor cellulóz-xantogenát keletkezik, ami megfelelő módon szálakká húzható (viszkózselyem)

Felhasználás
Nagyon sokféle célra használják, pl.:
- műselyem gyártásánál
- ipari oldószerként
- olajok kivonására a magvakból
- vulkanizált kaucsuk készítésénél
- konzerváló szerként (gőze a rothadást és az erjedést meggátolja)
- növényvédő szerként a filloxera irtásához

Biológia
Gőze mérgező. Nagy mennyiségben az idegrendszer károsító hatású.
Erős zsíroldó hatása miatt a bőrt kiszáratja, irritálja.

Felhasznált irodalom