polikondenzációs műanyagok
(fenoplasztok, fenol-formaldehid-gyanták)
A műanyagok jelentős hágyadát adják bizonyos területeken.
Egyes monomerekből
kismolekulájú melléktermék (például víz
vagy metanol) kilépésével is kialakulhat
makromolekulájú termék. Egyensúlyi állapotokon keresztül végbemenő kondenzációs
reakciók révén így képződnek a polikondenzációs műanyagok.
Számos műanyag tartozik ide. A lexikonomban megtalálható polikondenzációs
műanyagok:
bakelit, poli(etilén-tereftalát),
nylon66, kevlar,
polikarbonátok, poliészterek, cianoakrilátok
Előállításuk
A poliészterek pl. kétértékű
alkoholok és dikarbonsav polikondenzációjával
állíthatók elő.
Legismertebb képviselőjük, a (PET) poli(etilén-tereftalát)
előállításában etilénglikol és
tereftálsav-dimetilészter a kiindulási
anyag, és metanol a melléktermék.
A poliamidok egyik típusát diamin
és dikarbonsav polikondenzációjával
állítják elő.
Az alábbi példában az adipinsav
és a hexametilén-diamin polikondenzációval keletkezik a nylon66
HOOC-(CH2)4-COOH + H2N-(CH2)6-NH2 = -[OC-(CH2)4-CO-NH-(CH2)6-NH]- + 2H2O
Kettőnél több értékű alkoholok és dikarbonsavak
polikondenzációja térhálós makromolekulákat hoz létre.
Glicerinből és ftálsavból
vagy ftálsavanhidridből lakkipari célokra alkalmas úgynevezett alkidgyanták
állíthatók elő.
Fenoplasztoknak (vagy fenol-formaldehid-gyantáknak) nevezik a
fenolból vagy fenolszármazékokból és formaldehidből
polikondenzációval készíthető makromolekulás
anyagokat.
A század eleje óta gyártják ezeket az olcsó, elsősorban a híradástechnikában
használt, úgynevezett bakelit típusú
duroplasztokat.
Felhasználás
Az ide tartozó műanyagokat számtalan
területen, nagyon sok féle célra használják az elektronikától
a csomagolóanyagokig és textíliákig. A konkrét felhasználások az adott műanyagnál
találhatók.
Fenoplaszt alapú ragasztók