perfluor-alkil vegyi anyagok
(perfluor-alkil anyagok, polifluor-alkil anyagok, PFA, PFAS, perfluoroktán-szulfonsav, PFOS)
Szén-fluor kötést tartalmazó szerves fluorvegyületek.
Több ezer mesterségesen előállított, széles körben használt vegyi anyag tartozik közéjük.
Legalább egy perfluor-alkil (-CnF2n-) részt tartalmaznak, ami az egyik legerősebb kötés a szerves kémiában. Ezért stabilak, a felhasználás során és a környezetbe kijutva is nehezen bomlanak le.
Közéjük tartozik a
perfluoroktán-szulfonsav (PFOS), amelyet felületi feszültség csökkentésére használnak. Vízlepergető szöveteket készítenek vele.
A PFA-k gyakran szennyezik a talajvizet, a felszíni vizeket és a talajt is.
A szennyezett területek megtisztítása bonyolult és költséges.
Félő, hogy egyre nagyobb mértékben halmozódnak fel a környezetben, az ivóvízben és az élelmiszerekben is.
Biológia
Amikor az 1940-es években elkezdték használni, inertnek tekintették ezeket a vegyületeket. Az ezekkel dolgozók vérében megtalálták, de jóval az állatkísérletek alapján veszélyesnek ítélt szint alatt.
Jelenleg szinte minden ember vérében kimutathatók.
A vizsgálatok alapján számos káros hatásuk lehet, pl. magas koleszterinszint, vastagbélgyúlladás, májkárosodás, rákos elváltozások.