neptúnium / Np
Név:
A Neptunusz bolygóról
Rendszám: a
periódusos rendszer 93. eleme
Felfedezés:
Az elemet először Edwin McMillan (1907-1991) és Philip Abelson (1913-2004) állította elő 1940-ben.
Relatív atomtömeg:
237,0482
Izotópok:
A legstabilabb izotópja a neptúnium-237, amelynek a felezési ideje: 2,2x106 év, atomreaktorokban keletkezik kis mennyiségben.
A másik, hosszabb élettartamú izotópja a neptúnium-236 felezési ideje: 5x103 év.
A többi izotópjának tömegszámai: 229-236 és 238-241.
Előfordulás:
Nyomnyi mennyiségű neptúnium a természetben is előfordul (az urán érceiben végbemenő elemátalakulási folyamatok bomlásterméke).
A plutónium előállítás mellékterméke a mesterséges 237Np.
A kimerült fűtőelemrudak tömegének kb. 0,05%-a neptúnium-237.
Elektronkonfiguráció:
[Rn](5f)4(6d)1(7s)2
Fizikai és kémiai tulajdonságok:
Ezüstös megjelenésű fém.
Három allotrotóp módosulata ismert (a, b, g).
Sűrűsége 20,2 g/cm3
Olvadáspontja
910°C
Forráspontja 4000°C
Az aktinidák közé tartozó elem.
Kémiailag eléggé reakcióképes.
Oldatban négy oxidációs állapotban képez ionokat.
Előállítás:
Kémiailag NpF3 redukciójával állítják elő fémes állapotban bárium vagy lítium gőzökkel, 1200°C-on.
Legnagyobb részét nukleáris reakciókban termelik.
Felhasználás:
A plutónium-238 termelés prekurzora
A 237Np neutronokkal történő besugárzásával állítják elő az alfa-sugárzó 238Pu-ot, amit radioizotópos termoelektromos generátorokban használnak.