cinkcsoport
(IIb oszlop, 12. csoport)

A periódusos rendszer IIb oszlopának (12. csoportjának) fémei (cink, kadmium, higany).
Atomjuk legkülső elektronhéja két s elektront tartalmaz. Ha ezek ionozáció miatt leszakadnak akkor 18-as héjú ion keletkezik. Ezek viselkedése nem egészen egyezik meg a 8-as héjú ionokkal.

A cink, a kadmium és a higany kevésbé pozitív, mint a kalcium, a stroncium és a bárium az alkáliföldfémek közül, inkább a beriliumhoz és a magnéziumhoz hasonlíthatók, pl. vegyületeik oldhatósága és kristályszerkezete tekintetében.

A higany ugyan mindíg kétvegyértékű, de két atom összekapcsolódásával Hg₂²⁺ ion keletkezik, amely az úgynevezett merkuro-vegyületekben [higany(I)] fordul elő. A merkuri-vegyületek [higany(II)] viszont Hg²⁺ kétvegyértékű iont tartalmaznak. A Hg₂²⁺ ion vegyületei sokszor molekularácsot alkotnak, pl. a kalomel Cl-Hg-Hg-Cl lineáris molekulákból áll.

A cink, és a kadmium kristályrácsa hatszöges, szoros illeszkedésű, de ennek tengelyiránya eltér a legszorosabb illeszkedésre érvényestől, mert a c tengely irányában erősen megnyúlik. Ez úgy is felfogható, hogy az atomok nem gömbök, hanem ellipszoidok, vagy azt is feltételezhetjük, hogy a hőmozgás a c tengely irányában erősebb.
A higany kristályrácsa primitív romboéderes, ami ritkán fordul elő.

A cinkcsoport fémeinek olvadáspontja alacsony, a higanyé a legalacsonyabb valamennyi fém között. Alacsony a forráspontjuk is. Mindegyik sűrűsége nagyobb mint 7. Az elektromos áramot jól vezetik.

Hidroxidjaik igen gyenge bázisok, a cink-hidroxid amfoter jellegű. Fluoridjaik, valamint a Hg₂²⁺ ion halogenidjeik is oldhatatlanok. Ugyancsak oldhatatlanok oxidjaik, szulfidjaik, szelenidjeik, és telluridjaik is.

A cink közepesen gyakori, a kadmium és a higany földünk ritkán előforduló elemei közé tartozik.

Felhasznált irodalom