cikloalkánok
(ciklikus olefinek, aliciklusos vegyületek, naftének, terpének)

Gyűrűs szerkezetű, de nem aromás, hanem telített szénhidrogének és vegyületeik tartoznak ide.
Alifás atomcsoportokból felépülő, gyűrűt tartalmazó vegyületek.

Az első öt cikloalkán (ciklopropán, ciklobután, ciklopentán, ciklohexán) szerkezeti képlete:

Ezekkel külön címszavakban részletesebben foglalkozom.

	Néhány cikloalkán molekulaképe.

Előfordulás
Fő csoportjaik a naftének (bizonyos kőolajokban) és a (ciklikus) terpének (növényekben, illóolajokban).

Előállítás
A cikloalkánok előállítása általában az alifás vegyületekhez hasonló módszerekkel történik, pl.

a) Nem vicinális dihalogenidek (nem szomszédos szénatomon halogént tartalmazó szénhidrogének) nátriummal kezelve gyűrűs vegyületté alkulnak:

b) Bizonyos diketonok alkoholos kálium-hidroxiddal hevítve gyűrűs vegyületet adanak, (főleg 1,5-, 1,6- és 1,7-diketonok):

c) Dikarbonsavak kalciumsói hevítve gyűrűs ketonokká alakulnak, itt is az öt- és hattagú gyűrűk képződnek a legkönnyebben:

A cikloalkánok jellemző reakciói:

a) Hidrogénezéssel, megfelelő körülmények között (nikkelpor felett magasabb hőmérsékleten átvezetve a cikloalkánok gőze alifás telített szénhidrogénekké alakul.

b) Ciklusos ketonok oxidálva ugyancsak felhasadnak és dikarbonsavvá vagy ketokarbonsavvá alakulnak át.

Felhasznált irodalom