vezeték nélküli töltő
A technológia nem új. Michael Faraday 1831-ben fedezte fel, hogy a mágneses tér feszültséget idézhet elő egy vezetőben. Pontosabban fogalmazva, ő írta le elsőként az elektromágneses kölcsönhatást, ahol az időben változó mágneses tér egy vezetőben (tekercsben) elektromos feszültséget indukál. Ezt nevezzük elektromágneses indukciónak.
Ezen az elven működik a vezeték nélküli töltő.
A töltőben lévő tekercs elektromágneses mezőt hoz létre. Ezt az elektromágneses mezőt a töltőre helyezett telefonban található tekercs elektromos árammá alakítja. Az indukált feszültség elektromos áramot hoz létre a zárt áramkörben.
Az indukciós töltésnél kicsi (kb. 5 mm) a hatótávolság, ezért a telefon, az alján lévő tekerccsel közvetlenül kell érintkezzen a töltő felületével.
Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy "szétszedett transzformátor", ahol a primer tekercs a töltőben, a szekunder tekercs a telefonban van.