stacionárius állapot
1.
Általában egy anyagi rendszer időben makroszkopikusan változatlan állapota,
noha benne különböző változások mehetnek végbe (pl. a gáz állapota állandó hőmérsékleten
és nyomáson, vagy a kémiai egyensúly).
2.
Atom vagy molekula
megengedett (meghatározott, diszkrét energiájú)
állapotának elnevezése a kvantumelméletben.
3.
Egy rendszer olyan állapota, amelyben a kvantummechanika által megengedett
energiaszinttel rendelkezik.
Egyik stacionárius állapotból a másikba történő átmenet a megfelelő energia
kvantum emissziójával, vagy abszorpciójával történik (pl. foton formájában).