Szilárd és oldatfázisú minták molekuláris szintű szerkezetének vizsgálatához használt, egyik legelterjedtebb és legszélesebb körben alkalmazott kémiai szerkezetvizsgálati módszer. NMR-spektroszkópia
(mágneses magrezonancia spektroszkópia, Nuclear Magnetic Resonance spectroscopy)
Szilárd és oldatfázisú minták molekuláris szintű szerkezetének vizsgálatához használt, egyik legelterjedtebb és legszélesebb körben alkalmazott kémiai szerkezetvizsgálati módszer.
900 MHz-es NMR berendezés
Gyógyszeripari és az anyagtudományi kutatásokban, peptidek térszerkezetének meghatározásánál alkalmazzák széles körben.
Elvileg bármilyen nullától különböző spinű atommagot tartalmazó minta mérhető vele.
A vizsgálandó molekulát alkotó atommagok kvantummechanikai mágneses tulajdonságának mérésén alapszik.
A kapott spektrum lehet 1 dimenziós, de speciális impulzusszekvenciákkal multidimenziós spektrumok is rögzíthetők.
Erős mágneses térbe helyezett részecskék a spin irányával azonos irányú és nagyságával arányos nagyságú mágneses momentumot hoznak létre. Az így kialakult mágneses momentum külső mágneses térrel kölcsönhatásba lép és 2I+1 különböző energiájú spin beállás jön létre (Zeeman-effektus). Két ilyen állapot között az energiakülönbség tipikusan a rádiófrekvenciás tartományba esik. Az állapotok közti átmenet létrehozható a mintán az adott atommagra jellemző rádiófrekvenciás impulzussal.