1. A lágyvasas műszer működésének alapelvét az ábra mutatja. Két mágneses vasdarab van egymás felett. Az alsót leerősítik, a felette levő mágnes pedig elmozdulhat, és közben egy mutatót forgat.
A lágyvasas műszer működésének alapelve
A két mágnes
nem marad meg egymás felett, mert egynemű sarkaik taszítják egymást, ezért
a felső mágnes
bal felé el mozdul, és elfordítja a mutatót is, amíg a spirálrugó engedi.
A lágyvasas árammérő szokásos szerkezete a következő: Egy tekercs
belsejében két lágyvas
lemez van az előbb leírt elrendezésben. - Ha áram
folyik a tekercsen
át, mindkét lágyvas
lemez ugyanúgy mágneseződik,
azért taszítják egymást.
Minél erősebb az áram,
annál erősebb a lemezek mágnessége,
annál messzebbre ugrik el egymástól a két lemez, annál messzebbre mozdul
el az eszköz osztályzata előtt a mutató.
A lágyvasas műszer
A lágyvasas műszerbe akár egyenáramot, akár váltakozó áramot vezetünk, a lágyvas darabok végei mindig azonos mágnességűek lesznek - taszítják egymást, a mutató egy irányban mozdul el. - A lágyvasas műszer tehát egyaránt alkalmas egyen és váltakozó áram mérésére.
Forgótekercses árammérő
A mágnest helyettesíthetjük egy tekerccsel. Az ábrán a patkómágnes sarkai közt egy tekercs van, amely tengelye körül elfordulhat. Ha áramot vezetünk a tekercsbe, mágnessé lesz. Ha a tekercshez erősített mutató irányában van a tekercs északi sarka, a patkómágnes északi sarka és a tekercs északi sarka taszítja egymást, és a tekercs a mutatóval együtt a nyíl irányában elfordul. A tekercset egy spirálrugó tartja nyugalmi helyzetben. Minél erősebb az áram, annál nagyobb mértékű a tekercs elfordulása.
A forgótekercses műszer csak egyenáram mérésére alkalmas, mert a mutató kitérésének iránya az áram irányától függ. Hálózati váltakozó áram mérésekor a mutatónak másodpercenként 50-szer kellene jobbra és 50-szer balra kitérnie. A mutatószerkezet tehetetlenségénél fogva nem tud ilyen szaporán mozogni.