forráspont-emelkedés
(forráspont-emelkedés törvénye, ebulliszkópikus állandó)

Az oldat forráspontja mindig nagyobb, mint a tiszta oldószeré.

A forráspont-emelkedés kolligatív tulajdonság.
Híg oldatok esetén az oldott anyag részecskéi (molekulák, ionok) gyakorlatilag nincsenek kölcsönhatásban. Ezért a híg oldatokban az oldószer viselkedése mindig ideális. E miatt tulajdonságai (intenzív változói) a tiszta állapotbeli értékből a móltörttel egyenesen arányosan számíthatók.
Tiszta folyadékok forráspontja az anyagra jellemző érték.
Ideális elegyekben az elegy egyensúlyi gőztenziója a komponensek moltörtjeinek és a tiszta komponensek egyensúlyi gőztenzióinak szorzatösszege.
Amennyiben az egyik komponens gőztenziója nulla, akkor az adott komponens moltörtje arányában csökken az oldat egyensúlyi gőztenziója. A gőztenzió csökkenése vezet a forráspont-emelkedéshez. Az oldat forráspontja a gőztenzió csökkenése miatt nagyobb, mint a tiszta oldószeré.
A két hőmérséklet közötti különbség a forráspont-emelkedés (DT_b).
Értékét a következő egyenlet adja:

DT=K_bC

ahol
C az oldott anyag molális koncentrációja,
K_b állandó az oldószer ebulliszkópikus állandója.

K_b = RT_b² / 1000L_v

ahol
R az ideális gázállandó
T_b a folyadék forráspontja
L_v a párolgási látens hő grammonként

Ha K_b ismert, az oldott anyagmolekulatömege kiszámítható a DT mért értékéből.
A forráspont-emelkedést Beckmann-hőmérővel mérik.

Felhasznált irodalom