Egy szigetelő
anyagban a térerősséget
növelve a polarizáltság
tovább fokozódik. Az elektron
pályája egyre nyújtottabb
lesz, végül az elektron
leszakad az atomról.
Szabad töltéshordozóvá válik, amely
felgyorsul. Útja
során további erősen polarizált
atomokkal ütközik, így
a szabad töltéshordozók száma rohamosan
emelkedik, és a szigetelő
anyag vezetővé
válik. A folyamat egy kritikus térerősségnél és hirtelen következik be.
Ezt a jelenséget átütésnek, azt a legnagyobb térerősséget pedig, amelynél a szigetelő anyag még nem üt át, átütési szilárságnak nevezik.