Csokoládékémia - a kedvelt keserűség összetevői
A csokoládét
időnként kikiáltják ellenségnek, mint hízlaló egészégtelen élvezeti cikket,
máskor meg egekig magasztalják mint rendkívüli anyagokat tartalmazó, nagyon
hasznos táplálékot.
Nézzük meg kémiai szempontból
a fontosabb vegyületeket
abból a több, mint 300-ból, amit a csokoládé, illetve alapanyaga a kakaó
tartalmaz.
A csokoládé
alapanyaga egy Dél-Amerika esőerdeiben őshonos, a mályvavirágúak rendjébe, a
kakaóformák alosztályába tartozó növény, a Theobroma cacao termése.
Ma már ültetvényeken, mesterséges körülmények között termesztik.
A kakaófa hosszúkás, 15 - 30 cm hosszú termésében (a képen felül) körülbelül
60 mag nő. Ez a "kakaóbab" (a képen alul) a csokoládé
alapanyaga.
Az említett 300 féle anyag közül közül a nyers kakaóbab főbb összetevői
a következők:
Zsírok (kakaóvaj): 44-46%
Fehérjék:
11-14%
Cellulóz: 9%
Keményítő: 7-11%
Természetes színezékek: 4%
Cukrok: 1%
Teobromin: 1,2-1,5%
Koffein: 0,2%
Víz: 8%
Ásványi anyagok: 2,6%
|
A csokoládé története 3000 éves. A kakaófa terméséből, a kakaóbabból először a maják készítettek fűszeres italt, a pörkölt és őrölt kakaóbabhoz vizet, kukoricalisztet, vaníliát és csilit adtak és chocolatl-nak nevezték. A csokoládét egyesek szerint Kolombusz mások szerint Cortez hozta Európába. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A spanyolok fél évszázadon át megőrizték a kakaó és a chocolatl titkát. A spanyol világuralom hanyatlásával azonban más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról, melynek fogadtatása azonban nem volt mindig kedvező. A kakaó titka Európában csak a 17. században terjedt el. Az 1650-es évekre a csokoládéivás szokása elérte Angliát is. A 17. század vége felé a chocolatl már Belgiumban, Németországban és Svájcban is népszerű. A 18. században fogyasztott ital és a ma ismert csokoládé íze között még mindig nagy a különbség: az akkori chocolatl ital zsíros és habos, ráadásul igen nehezen emészthető volt. A 19. század a kakaó-feldolgozás és csokoládégyártás igazi forradalmát hozta. A század végére a technika és a feldolgozási módszerek fejlődésének köszönhetően a mai csokoládétól alig különböző étcsokoládé is megszületett. Azóta számtalan formában, összetételben, ízben, kivitelben, stb. gyártják mindenfelé. Kb. annyifélét, amennyit Gombóc Artur szeret... |
A csokoládé kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor)
és cukrokból készül,
legalább 35% összes kakaó szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18%
a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag.
A tejcsokoládéban, a csokoládé egy részét tejszárazanyagokkal
helyettesítik.
![]() |
Néhány jellemző összetevő molekulaképe |
A csokoládé két legfontosabb metil-xantin összetevője a kakaó alapvető alkaloidja a teobromin és a kisebb mennyiségben található koffein. A teobromin okozza a kakaó keserű ízét.
Számos polifenolszármazékot, flavonoidokat tartalmaz. Egy kockányi csokoládé több polifenolszármazékot tartalmaz mint egy üveg vörösbor (a keserű csoki többet, mint a tejcsoki). Ezek a vegyületek ismert antioxidánsok.
Megtalálható benne különféle aminok, többek között fenil-etil-amin egy az emberi agy által is termelt, az amfetaminhoz hasonló hatású kedélyjavító neurohormont. Ezt a vegyületet "szerelemhormonnak" is nevezik, mivel ennek szintje jellemzően megemelkedik ha valaki szerelmes lesz. Továbbá kisebb mennyiségben tele-metil-hisztamin, spermidin, p-tiramin, 3-metil-oxi-tiramin, triptamin, spermin.
Fiziológiai szempontbl fontos komponens a triptofán is.
Tartalmaz egy anandamid néven ismert kannabinoidot, amit az agy is előállít.
Egyik összetevője a szerotonin, egy főként a vérben, az agyban és a belek bizonyos sejtjeiben előforduló kémiai anyag (5-hidroxi-triptamin). Tartalmaz hisztamint is.
Előfordulnak benne tetrahidro-izokinolinok, pl. szalszolinol, metil-tetrahidro-izokinolin.
Számos zsírszerű anyagot tartalmaz, például a nyílt szénláncú, telítetlen
sztearinsavat.
A csoki olvadási
tulajdonságait a kakaóvaj sztearáttartalma
szabja meg. A kakaóvaj 30 - 37 százalék sztearátot,
24 - 31 százalék palmitátot
és 33 - 39 oleátot
tartalmaz.
Tartalmaz különféle cukrokat elsősorban szőlőcukrot (glükóz) és gyümölcscukrot (fruktóz).
A csokoládé jelentő magnézium- és foszforforrás, réz- és káliumtartalma is lényeges.
Számos vitamin megtalálható benne (A-, B1-, B2-, B6-, B12-, D- és E-vitamin)
A teobromin és a koffein
már kis mennyiségben hatással van a központi idegrendszerre.
A koffein jól ismert sekentő hatású alkaloid, amely elsősorban a kávéban található.
A teobromin a koffeinhez hasonló vegyület. Csökkenti a gyengeséget és növeli
a mentális aktivitást. A szervezetben viszonylag gyorsan lebomlik (6 - 10 órás
felezési idővel).
A csokoládéban lévő polifenolok
antioxidánsok, csökkentik
az erekben a zsírok lerakódását az erekben (az érelmeszesedést).
A flavonoidok védelmet nyújtanak a szív- és érrendszeri megbetegedések ellen,
csökkentik a vérnyomást, javítják a vérálamlást és hozzájárulnak a daganatok,
a trombózis és az agyvérzés kockázatának csökkentéséhez.
Fenil-etil-amin tartalma miatt kifejezetten hangulatjavító hatású.
Az anandamid felelős a marihuana narkotikus hatásáért, a sejthártyák THC (tetrahydrocannabinol)
receptoraihoz kapcolódva okozza a kellemes érzést. Az anandamid gyorsan lebomlik
a szervezetben, de a csokoládé két olyan anyagot is tartalmaz (N-oleoiletanolamin
és N-linoleoiletanolamin), amelyek gátolják az anandamid bomlását és megőrzik
a kellemes érzést.
A csokoládé azonban csak kevés THC (tetrahydrocannabinol) receptort aktivál.
A szerotonin neurotranszmitter a központi idegrendszerben. Hatással van az alvásra, az érzelmi beállítottságra (hangulatra), a prolaktinelválasztásra és a napi ritmusra. Nyugodt, relaxált állapototot okoz.
A csokoládé fogyasztása növeli az agy endorfintermelését, ami szintén jó hangulat kialakulásához vezet.
A sztearinsav a májban olajsavvá, egy egyszeresen telítetlen zsírsavvá alakulva feltehetően csökkenti a koleszterinszintet. Ezért a csokoládé, magas zsírtartalma ellenére nem emeli a vér koleszterinszintjét.
A csokoládé magnézium tartalma stresszoldó hatású. Foszfortartalma
segíti a csontok és a fogak felépülését és részt vesz az idegrendszer működésében,
a szénhidrátok és zsírok anyagcseréjében. Réztartalma közreműködik a szabad
gyökök csökkentésében. Kálium tartalma lényeges az ideg- és izomműködésben,
a sav-bázis egyensúly
fenntartásában, az ozmózis
nyomás biztosításában és az ingerületi
folyamatokban.
Vitamintartalma hozzárul az energiafelszabadításhoz, a fehérjeanyagcseréhez,
a sejtosztódáshoz, a kalciumfelszívódáshoz és a reprodukcióhoz.